Halálos mérgű viperának álcázza magát egy varangy

Először mutatták ki, hogy a kongói óriásvarangy Afrika legnagyobb és legveszélyesebb viperájának álcázza magát, hogy ne támadják meg – számolt be róla a Phys.org.

A kongói vagy kameruni óriásvarangy (Amietophrynus superciliaris), mely akkora, mint három sajtburger, mind megjelenésében, mind viselkedésében a rendkívül mérgező gaboni viperát (Bitis gabonica) utánozza – írták kutatók a Journal of Natural History friss számában. A gaboni viperának van a világon a leghosszabb méregfoga és több mérget termel, mint bármely más kígyó.
 

Tíz évig figyelték

„Tanulmányunk tíz év terepmunkán alapul, kutatóink olyan szerencsések voltak, hogy saját szemükkel figyelhették meg a varangy viselkedését. Meggyőződésünk, hogy a Bates-féle mimikri egy példájával állunk szemben, amikor egy ártalmatlan faj úgy tesz, mintha veszélyes, mérgező állat lenne, nem csak egyszerűen elbújik, a környezetébe olvad” – magyarázta Eli Greenbaum, az El Pasó-i Texasi Egyetem tudósa.
 

A feltételezést úgy lehetne tökéletesen bebizonyítani, ha kimutatnák, hogy az álca sikeresen téveszti meg a ragadozókat, ám a vadonban ez igen nehéz, mivel varanggyal is ritkán találkozni. „A tanulmány azonban sok bizonyítékot talált a hipotézis alátámasztására” – tette hozzá.
 

A kutatók összehasonlították a közép-afrikai esőerdőkben élő varangy külsejét a kontinens középső, keleti és déli részein elterjedt gaboni viperáéval. Vadon befogott és fogságban élő, valamint múzeumban őrzött egyedeket is megfigyeltek. Megállapították, hogy a varangy testének színmintázata és alakja hasonló a vipera fejének színéhez és alakjához.
 

Legszembetűnőbbek a barna pettyek és a barna csík a kétéltű hátán, a test háromszögalakja, a világos bőrszín és a barna foltok éles elkülönülése, valamint a varangyokhoz képest kivételesen sima bőr.
 

A halálos vipera sziszegését utánozza

A gaboni vipera harapása halálos lehet, ezért a varangyra leső ragadozók valószínűleg óvakodnak a rá nagyon hasonlító varangytól, nehogy végzetes hibát kövessenek el. Előfordul a természetben kizárólag a látványt utánzó mimikri, a kongói óriásvarangynál azonban a külső csak a megszemélyesítés egy része, a kétéltű a hüllő mozgását, hangját is másolja.
 

Ha a gaboni vipera fenyegetést érez, rendszerint lehajtja a fejét és hosszú, figyelmeztető sziszegést hallat, mielőtt támadna. A kongói varangy hasonló sziszegő hangot bocsát ki, ami olyan, mintha egy léggömbből lassan kiengednénk a levegőt – figyelte meg Chifundera Kusamba kongói herpetológus (a kétéltűek és a hüllők szakértője).
 

A földrajzi elterjedés is alátámasztotta a hipotézist: úgy tűnik, a kongói óriásvarangy nem fordul elő arra, ahol nem él a gaboni vipera. A kutatók 11 földrajzi területet azonosítottak, amely mindkét fajnak az élőhelye. Mindkét faj nagyjából ugyanakkor, 4-5 millió évvel ezelőtt fejlődött ki. Külső hasonlóságaik, viselkedésük, élőhelyeik egybeesése miatt valószínű, hogy evolúciójuk is együtt zajlott, ami további bizonyítéka a mimikri hipotézisének.